Emlékeztek még Vekora? Régebben sokat rappelt barátaival, hosszú ideig az énekesi pályát is fontolgatta. A színész Holocsy-nővérek életművész öccse számára a színpad azonban néhány statisztálásban kimerült. Nemrégiben döntött úgy, hogy új szerepet vesz fel, és ketrecharcolni kezd a komáromi Wolf Fight Klubban Farkas Péter szárnyai alatt. Az ógyallai Feszty Árpád Alapiskola harmadikos osztályfőnöke ráadásul oda-vissza merítkezik a sportból és a pedagógiából.

Viktornak az évek alatt a sporthoz hobbi szinten volt csak köze. Korábban súlyzózott, de rögtön leszögezi, hogy nem kulturisztika szinten. A ketrecharc-bajnokságokat sosem követte, egyszerűen csak elkezdte az ismerősöket kérdezgetni, milyen küzdősportot ajánlanak neki. 

“Hallottam már rég a WFC klubról, milyen keményen nyomják, így 4 éve én is belevágtam. Én lettem a rangidős a csapatban.” 

Viktor többekhez hasonlóan sokáig csupán egy bunkó aktivitásként látta a ketrecharcot. Mára azonban számára is kikristályosodott, mennyire intelligens sportról van szó. Sokkal humánusabb lett a régi formához képest. ”A szabályok védik a versenyzőket. Egy laikus számára úgy tűnhet, hogy a földön fekvőbe még belerúgunk, de nincs ilyen. A bunkó jelzőt már kinőtte.

Olyan az egész, mint egy sakkjáték. Fejben matekozol, mikor ki és mit fog lépni, melyik harcmódot veszi elő, nagyon összetett.”

Az pedig, hogy ki megy bele az adok-kapokba és akarja péppé verni a másikat, már az egyénen múlik. “Nekünk sosem ez a célunk. Edzés előtt is megbeszéljük a módszereket. Vannak olyan világ szinten ismert harcosok, mint Michael Chandler, aki rendszeresen belemegy a háborúzásba és fröcsög a vér. A nemrég visszavonult Khabib Nurmagomedov-ot viszont nagyon intelligens sportolónak tartom. Arról lett híres, milyen kevés találatot kapott az évek alatt. Aztán vannak

a szájhős típusú harcosok, mint Connor McGregor, ő a trash talk-kal már megfogja az ellenfeleit.

A showbizniszt pedig ugyebár erre lehet építeni. Én magam nem szeretem a nagyszájú, kérkedő bunyósokat. Persze kell a közönségnek a cirkusz, de onnantól számomra már nem tiszta sport az egész.”

A február 5-én Pozsonyban tartott Octagon Fight Academy hármas slam grappling gála (szintén egyfajta küzdősport) összecsapásán Viktor 7 versenytársával együtt képviselte a komáromi csapatot. Öten győzelemmel zárták a találkozót, pedig volt, aki először lépett pályára. Viktor számára nem ez volt az első siker. 2020-ban, még a COVID-időszámítás előtt egy budapesti global grappling versenyen sikerült elhoznia az aranyat.

“Egy versenyre való felkészülés nálam a fogyasztással kezdődik, mivel szeretem a gyomrom

– mondja nevetve.Az érzéseimet egy versenyen pedig hullámvölgyként tudnám leírni. Amikor az első csapattárs belép a ketrecbe, felfokozódik a hangulat. A szívem is hevesebben dobog, mindez azonban eltűnik, ahogy beszélgetünk, segítjük egymást. Kell is, hogy elmúljon az izgalom, mivel ez sokat kivenne mérkőzés közben.”

Vajon egy tanárnak nem kellene vigyáznia a különböző látható sérülésekkel? “A vezetőség és a gyerekek is tudnak róla, mibe vágtam bele. Egyébként pedig nincs úgymond monokli-veszély. Teljes védőfelszerelésben vagyunk az edzéseken: kesztyű, sípcsontvédő, szuszpenzor, fejvédő, fogvédő. Persze a nagy hévben előfordult már, hogy nyoma maradt a kontaktsportnak. Ez mind azon múlik, hogy belemész-e az adok-kapokba, vagy lekommunikálod az ellenkezőjét.” A gyerekek is sokat faggatják a tanító bácsit és ő szívesen mesél is a sportról. Sőt, van olyan is a diákjai közt, aki követi a mainstream UFC bajnokságokat.

Viktor egyébként sosem készült pedagógiára, sőt még tanulmányai során sem volt benne biztos, hogy ez az útja. A gyakorlat teljesítése során tudatosította, milyen otthonosan érzi magát a gyerekek között. “A tűzben tanulja meg az ember a lényeget. Egy nagy adag türelem kell a mindennapokhoz és sok-sok humor. Az én határaim kicsit szélesebbek is etéren,

a vicc tovább is belefér, mint egy klasszikus tanító-diák kapcsolatban.”

A határokat és akadályokat viszont sikerrel kezeli, hiszen úgy tartja, mindennek a kommunikáció az alapja – és ezt nagyon jól alkalmazza is. “Nekem nagyon rossz tapasztalataim vannak alapiskolás éveimből.Persze nem voltam egy angyal, de akkoriban rögtön behívatták a szülőt bármilyen csínytevésről volt szó. Ritkán ültek le egy gyerekkel beszélni és tanárként nevelni, megpróbálni hatni rá. Ebből kiindulva én máshogy próbálom csinálni. Előszeretettel beszélgetek el a rosszalkodóval, mesélje el, mi történt, hogy is történt. Az ilyen mély beszélgetések után mindig közös nevezőre jutunk – van akinél több kör kell hozzá, de fontos, hogy a problémákat a kicsikkel is megbeszéljük. Nap mint nap tanulok tőlük, ezáltal én is fejlődök.” Viktor számára a külseje is hozzátesz a tekintély kivívásában. “Próbálok a jó zsaru lenni, nem a durva külsőre alapozok.

A fiúk eleve nyüzsgősebb-pörgősebb habitusa többször fullad csínytevésbe, de eddig még mindig le tudtuk játszani – és nem az MMA-ra gondolok”

– mondja nevetve.

Amikor Viktor belevágott az első edzésekbe, már egy ideje tanított. Egy teljesen más világ tárult elé a küzdősport által. Máig sokat merít abból, ahogy figyeli, az edző hogyan bánik a tanítványokkal. “Bőven van pedagógia a sportnál is. A fiatalabb csaparttársakkal teljesen máshogy kell egy bunyót lekommunikálni, mert egy fiatal erő sokszor vehemensebb. Jót tesz nekik egy-egy küzdősport szakkör, mivel így a rend, a fegyelem, az összpontosítás sokkal markánsabban kialakul. Rengeteget tudtam még én is felnőttként ezekből meríteni, mondhatni kortól-nemtől függetlenül ajánlom bárkinek az MMA-t. A mozgásforma nem csak fizikailag, de mentálisan is megedz. Nagyon sokat ad nekem, nagyon szeretem.”

Nem hiányozhat a kérdés, hogy a színészvilágból hogy-hogy kimaradt a Holocsy-fiú. Az ő életében ugyanis néhány statisztaszerepen és rappelésen kívül nem volt jelen a reflektorfény. “Én inkább életművészként működök – mosolyog – és ahhoz nem kell színpad. A rappelést nagyon szerettem, van is jó pár alvóprojekt, de kiábrándultam ebből a világból. Az egészből, ahova fajul. Vannak ötleteim még e téren is, de mindig azt csinálom, ahhoz nyúlok, amit szeretek és élvezek. Az eddigi dolgok is így jöttek, és ez így rendben is van. Szóval pozitívan megyek tovább.”

Forrás: sziakomarom.sk