Életem legdurvább ámokfutásán vagyok túl. Sosem reméltem ilyen három hónapot, ami idén megadatott. Gondtalanul, alkotói szabadságomat töltve suhantam át a 2022-es forró hónapokon. Villog a nyár, pörögnek az emlékek, még felsorolva is sok. Nem hogy átélve. Imádtam.
Június, Franciaország, biciklitúra. Sosem voltam nagy bringás, idén mégis az egyik kedvenc időtöltésem lett. Szőlőhegyek közt hasítok, a nyár elején máris éget a Nap. Dimbes-dombos a táj, folyómeder, ameddig a szem ellát. Vidáman kacagva hagynak le a többiek. A következő borászatnál úgyis találkozunk. A hegyoldalban ülve, ínyenc sajtkölteményeket kóstolgatva, lágy borokkal öblítve kémlelem a tájat. Bármikor visszatérnék.
Hopp, egyszer csak a Balatonon vagyok. Alsóőrs, falunapok, vízibicikli, szinte az összes barátnőm egy helyen. A kedvenc DJ-m a közelben. Életem legjobb lánybúcsúját szerveztem meg. Minden tökéletes volt. Bár az enyém is ilyen lenne egyszer.
Nincs megállás, még egy lánybúcsú a horizonton. Ismét Balaton, de ezúttal Füred. Szintet léptünk. Balatoni panoráma a szállás teraszáról, vitorláson fújja hajamat a szél. Könnyek között hatódik meg a menyasszony és hálás minden egyes pillanatért. Ahogy én is.
Miért ne, irány a Tátra. Felfelé caplatva a hegytetőre, akár tűző napsütésben, akár csepergő esőben, semmi sem szabhat gátat az örömömnek. Kortyolom a jó szlovák sört, eszem a juhtúrós galuskát. Fogom a párom kezét és magamba szívom a friss hegyi levegőt. Imádok túrázni, bármikor visszajönnék.
Irány a Balaton Sound, a kedvenc fesztiválom is pipa. Rég nem látott ismerősök újra a fedélzeten, az egyéves
Linike a csapat legújabb tagja, ritmusra rázza pelusos fenekét.
Imádott zenéim szólnak. Naplementében pumpálom a levegőt, folynak a könnyeim az Interstellar zenéjére, fényshow és tűzijáték a háttérben. Ránk reggeledik és megnézzük a napfelkeltét is. Imádom ezt a feelinget.
Kicsit leeresztek, megpihenek. Apátság, levendulatenger, borospince, jó társaság, intellektuális program. Osztálykirándulás óta nem jártam itt. Azóta felnőttem.
Egy villanás és már Mezőkövesden építem a jövőm. Vázolom vállalkozásom terveit, miközben sikeres és segítőkész külhoni cégtulajdonosok vesznek körül. Mindenkinek van egy építő jellegű szava hozzám. Reményekkel teli vágok bele a nyár második felébe.
Egy esküvő a Duna-parton, egy a neszmélyi domboldalon. Mindkét miliőben morzsolgatom a könnyeim a boldogságtól. Ilyen helyeken én is szívesen férjhez mennék. Hatalmas a buli, medencében végződik ruhástul. Imádok megbolondulni, sose érjen véget ez a nyár.
Eljött a szabadság tetőpontja, már repülök is Spanyolország felé. Csikizi lábamat a puha, fehér homok, nyaldossa bőrömet az óceán kellemes vize. Elterülök a homokdűne adta, tökéletes dőlésszögű, testem köré fonódó kényelmes fekvőhelyén. Bele sem gondolok, mennyire fog ez holnap fájni, hisz annyira tűz a Nap. Pörgök-forgok a hatalmas hullámokban, olyan mint egy vidámpark.
Egyszer átugrok oda is. Ígérem. Megtalálom a kedvenc partom. Fejemet egy sziklára teszem és úgy monokinizek, mintha nem lenne holnap. Felszabadító érzést élek át két héten keresztül minden egyes nap.
Smink nélkül, szociális média nélkül, melltartó nélkül.
A nyár záróakkordja Tokajba gurított. Ahogy kezdtem, úgy zártam: biciklinyeregben ülve. Végig tekerve a Tisza mentén, mely régiónak tavaly óta a szerelmese vagyok.
Egy életen át emlegetni fogom ezt a nyarat. Felülmúlhatatlan. Megismételhetetlen. Az alkotói szabadság gondtalan kezdete felejthetetlen lett számomra. Visszamennék. Bármikor, bármelyik mozzanatába.