Soha nem volt még ilyen könnyű fotót keresnem egy cikkhez. 841 telefonomon tárolt képen szerepel pohár. Elgondolkodtató. Ahogy a DrinkControl alkalmazás (be)vezetése is. Manapság, ha nem iszol, komoly indokot kell fűznöd hozzá. Diéta, gyógyszer, terhesség, vagy mert vezetsz. Nem lehetne, hogy ne nézzenek ki, csak mert egyszerűen nem kérsz?

Az én legfrissebb “kifogásom”, hogy gyűjtöm a “zöld pöttyöket”, azaz a száraz napokat. És ha ehhez egy alkalmazás motivál most a legjobban, miért ne? A szakterminológia elég szigorú az alkoholizmussal kapcsolatban, ahogy az app piros pöttyei is rendszeresen “tivornyázásnak” titulálják, amit művel az ember lánya…

Összevetve viszont egy józan és egy iszogatós este történéseit, így tudom reprezentálni, mit érzek így és úgy…

• Első pohár: Azért csak megiszunk valamit? Mi baj lehet… Egs! Töltődik az ital, lefolyik a pohár szélén. Üvegek lágy koccanását hallani. Behűtött piák sorakoznak előttünk, kortyonként lecsorognak a torkunkon. A tekintetünk még tiszta, nem meresztgetjük a szemünket. A hangerő normál, nem fülsiketítő. A smink még a helyén. A mosoly még szép.

Mindeközben józanul az a pohár…

Egy gintonicot kérek, gin nélkül! Igen, komolyan, ha már nincs alkoholmentes sör. De úgy nézzen ki, mint egy koktél, hogy legalább placebo úgy érezzem, nem lógok ki. Igen, száraz heteket tartok. És olyan jól esik, olyan jól érzem magam így is. Higgyétek el, ugyanúgy táncolok és nótázom majd, ha arra kerül a sor.

• 

• 

• 

A józan énem figyeli az idő múlását és az egészségügyi előrejelzést is. 20:30 Lányok, látom kissé alul öltöztetek. Értem, hogy a pingvin és a részeg ember télen se fázik, de meglátjátok, rossz vége lesz…

• Második pohár: Igyunk a másik lábba is! Na de ne olyan sokat. Kicsi rum, a többi fék. Hosszú még az este, és még ki kéne húznom a szemem is. Lehetőleg addig, míg nem érzem be a piát…

21:15 A fülem kezd érzékenyebb lenni a növekvő hangfrekvenciára, hiszen az érzékeim ezúttal nem tompulnak. Bár mi tagadás, én sem vagyok halkabb egy szimpla hétköznapon. De mégis! Vajon én is ennyire ordítok illuminált napjaimon?

• Harmadik pohár: Ex, vagy soha többé szex! Nem, nem exelek, tudjátok. Persze, ez csak egy tyupesznyi, de akkor is. Jobban esik, ha elfelezem.

Még hogy a részeg ember a türelmetlen…

22:11 Még egyszer megkérdezed, hogy nem telt-e még le a száraz hónap (az utóbbi 5 percben), vagy hogy mikor isszátok már meg a következőt, elgurul a gyógyszerem. Nem, nem vagyok befeszülve, csak mert nem iszom. Ismételgetni ugyanazt viszont sem ittasan, sem józanul nem szeretem.

• Negyedik pohár: “Púposra öntsd!” Jaj, de papírkutya vagy, hát szárazéknál vagyunk? 

23:20 Menjünk már ki, nagyon hangosak vagyunk, mit fognak szólni a szomszédok? De vajon végiggondoltam ezt a jelmezes estét pia nélkül?

• Ötödik pohár: WIFI koccintás! Úgy kevesebb pohár törik, meg nem ám keresztelő lesz!

23:21 Jaj, tuti megint rángatás lesz és dörgölőzés. Pedig én már ebből kinőttem. Na meg a véget nem érő: Húúú, ez a kedvenc számom. Jó, én is egy Hú-lány vagyok ivós napjaimon. De most tisztán érzékelem a történéseket, és a mozgáskoordinációm is a helyén van.

• Hatodik pohár: Begyúltak a cipők. Gyerünk táncolni! Hívjak taxit vagy gyalog? Egy egészségügyi séta mondjuk nem ártana, és néhány oszlopot is körbetáncolhatnék menet közben… De magassarkúban ti nem akartok, gondolom. Á, végre kicseng! Csak szépen artikulálva: Kassai út. Oh, már le is telt a 10 perc? Akkor még a maradékot mindenki igya meg, és gyerünk!

Púposék megvillannak az éjszakában

0:20 Máris kezdek álmosodni, a többiek tekintete is egyre fátyolosodik, csak más okokból. De azért ezrelék nélkül is tombolok egy kicsit. Milyen jó, hogy nem megy el az idő arra, hogy sorban álljak a pultnál, vagy a DJ-t boldogítsam. Sőt, utóbbiról egyenesen igyekszem lebeszélni a bátorra ivott barátaimat is.

• Hetedik pohár: Csepereg az eső! Van az az alkoholszint, hogy mulatósra is elropom. Irány a DJ pult – pedig mennyire utálják, hogy állandóan a sipítós dalkérős hangokat kell hallgatniuk…

1:40 Jól van, észre se vette senki, hogy én vagyok az egyedüli józan a társaságban, csak akinek büszkén hangoztattam. Hoztam a formám. Hm, de mikor nem ciki hazamenni? Lassan úgyis záróra, a többiek meg úgyis “teleportálnak”… Talán ilyenkor már a “jaj de nyugger vagy” beszólás sem éri. Meg tulajdonképpen nem is érdekel, ki mit mond, ha most esik jól hazamenni, miért ne mehetnék?

• Nyolcadik pohár: Gyere, én fizetek! Hm, lehet már elég lenne, de úgysem nyugszunk addig. Meg nehogy már üres legyen a kezünk tánc közben… Ragacsos a föld, ennek hála a cipőm lassan letáncolom a lábamról. Mindenesetre mozogjuk ki szépen magunkból a piát, hajrá!

1:45 Nem, nem maradok, és nem is megyek tovább. Oh, ez a szabadság érzése? Hogy nem engedek a nyomásnak, és nem maradok “csak még fél órát”, hanem kényelmesen hazagurulok? Aki jön jön, aki nem nem, csodás.

Sokadik pohár – ha eljő a hazaút

• Megint ránk kapcsolták a villanyt… Forgok a táncparketten, vagy a táncparkett forog körülöttem? Éhes vagyok. Hajnalok hajnalán mindig elkap a gépszíj, és mindegy milyen trash foodot, de enni kell. Ez az állandó záróakkord, de kinél nem? After party a Dönerben, wohooo!

2:00 Ó, de jól eső érzés elsőre beletalálni a kulcslyukba. És még a józanító szeánszra sincs szükség, amikor erőszakosan fél liter vizet magamba imádkozok. Milyen jó kis este volt! Jóformán én táncoltam a legtöbbet, se cigizni, se inni nem tűntem el. Komolyan élveztem! Hát így is lehet!

• Határozatlan időpontban indul a siránkozás: Valaki vigyen már hazaaa… Ennyit várni taxira… Végem van már! Akkor hazasétálok. Veszély ide vagy oda, ekkora lábakkal kettőt lépek, otthon vagyok… Legalább spórolok!

Aki éjjel legény…

Utálom ezt a mondást. Meg a másnapot, azt a fránya másnapot. Istenem, minek ittam ennyit? Az az egy slukk cigi se kellett volna. Hol az a kóla?

Nem is, inkább egy szopogatós savanyú cukorkát kívánok. Csak el ne aludjak vele a számban. Muszáj innom, mindegy, hogy mit, csak legyen íze.

Egy alma is jól esne. Vagy zsemle bambino sajttal? Lehet, rendelek egy pizzát. Biztos nem edzek ma, és egy darabig nem is iszom. Habár lehet még a hasizmom megedződik ma. Bárcsak bírnék még aludni. A regenerálódásra rá fog menni az egész napom, megint…

Mindeközben szárazéknál a pohár…

Morning sunshine! Nincs másnap. Nem fáj a fej. Nincs dehidratált állapot és mindenáron evési kényszer. Edzhetek is egyet, és a hasizomgyakorlat ezúttal a klasszikus mederben maradhat. Ollé, de jól esik egy sima pohár víz!

Hihetetlen, de valahogy még négy száraz hét után sem hiányzott a zsibbasztó érzés. Pedig annyi szeszelős akciót abszolváltam józanul, amennyit más fél éve alatt (se) él át. Az elnök tehát bármelyik percben telefonálhat eme rendkívüli teljesítmény miatt.

Jó, a finom italok íze azért jöhet. Hogy kiteljesedjen a számban, és végigmossa a torkomat is. Határozottan nem az agyamat! Na jó, jó lesz újra koccintani, aztán a száraz heteket alkalomadtán megismételni.

S hogy miképp fonódnak össze a szálak józanságomban és ittasságomban? Úgy, hogy semmiről sem maradok le csak azért, mert nem iszom. Az érzékelésem és a tűréshatárom ugyan egy bulis társaságban némiképp megpróbáltatásoknak van kitéve, de ahogy egy kedves ismerősöm mondotta volt, ez sem számít, mert a lényegen nem változtat:

“Olyan jó, Kincső, hogy te mindenféle szesz nélkül is ugyanolyan emelkedett hangulatban vagy mindig…”

Hát igen, így van, ez egy életérzés, és imádom is. De azért hol van már az a gin-tonic?